A falut már a középkorban messze földön híressé tette Nagy-Somló, Korma és Meleges zöldesbe játszó, aranysárga bora. Jellegében a nevezetes rajnaira emlékezteti a jó italok kedvelőjét. A későbbi évszázadokban Neszmély adta a nevét a Komárom, Esztergom, Fejér, Győr és Veszprém megye egyes tájait magába foglaló borvidéknek.


A Dunára néző neszmélyi szőlőhegyeken termő borról már Széchenyi István is elismerően írt, de nem csak ő kedvelte az itteni bor kellemesen savanykás ízét.


Neszmélyen, a Sertésvölgyben a Szilva patak partján egy 110 éves présház várja a látogatókat, amelyben a Mérleg és Méréstörténeti Gyűjtemény tekinthető meg. E témában Magyarország első állandó kiállításaként a mértékegységek kialakulásának történetét, az ókortól kezdve a XIX. századon át egészen a napjainkban használatos mérőeszközöket, azok hitelesítését, és sok-sok használati tárgyat ismerhetnek meg az ide látogatók.


A neszmélyi borvidék

A borvidék területén már a római korban is termesztettek szőlőt, ám a török hódoltságot a lakosság mellett az ültetvények is megsínylették. A XVIII. század végére azonban Neszmély és környéke ismét jelentős termőhellyé vált. Az itteni borok magas savtartalmuknak köszönhetően a hosszabb szállítást is jól viselték, így jelentős mennyiségben szállítottak Neszmélyről külföldre. Az uradalmi gazdálkodás áruborai biztosították a vidék borainak jó hírnevét. A XIX. század második felében jött létre az Eszterházy Csákvári Uradalom jónevű ászári mintaszőlészete és -pincészete, amely egyben az 1897-ben felállított Neszmélyi-borvidék szakmai megalapozását is jelentette. Ebben az időben a neszmélyi, duanaalmási bor fogalomnak számított a hazai borértő körökben.


A II. világháborút követően a terület 1959-ben elvesztette borvidék rangját. A Neszmélyi borvidék 1959-ben beolvadt a Bársonyos-Császári borvidékbe. Ez a folyamat a kor állami gazdaságokon és mezőgazdasági termelőszövetkezeteken alapuló, nagyüzemi szőlőtermesztési ideológiáját tükrözte. (A Bársonyos elnevezés a Vértestől északnyugatra húzódó löszös dombhátról származik). Neszmély önálló borvidékként csak 1977. óta szerepel újra. A borvidéket azért hozták létre, hogy az egykori, leromlott s a borvidékek sorából törölt Neszmélyi borvidéken a szőlőtermesztés ismét jelentős fejlődést érhessen el.


Borházak és pincészetek

A Neszmélyi borvidéket, csakúgy, mint Magyarország szinte valamennyi borvidékét, évezredek óta szőlő- és borkedvelő népek lakják.


A borvidék szívében, a Melegeshegy tetején, több száz hektár szőlő ölelésében helyezkedik el a Hilltop Neszmély Borászat. Az év borásza címmel is rendelkező Kamocsay Ákos elhivatottsága és szakmai tapasztalata a garancia arra, hogy termékeik magas minőséget képviselnek, és már több mint 25 éve öregbítik a magyar bor jó hírét külföldön is.


A 2015-ben „Az év bortermelője” címet elérő Szöllősi Mihály öröksége a Szöllősi Pincészet sikere töretlen. A családi borászat, mely 2009-ben „Az év pincészete” díjat is elnyerte, Neszmély központjában található. Több mint harminc hektár saját szőlőterületen gazdálkodnak, a borválaszték jelentős része a reduktív technológiával készített könnyed, gyümölcsös fehérbor.


A legtöbb pince kis területen gazdálkodik és javarészt helyben adják el a borokat. A kis területek miatt sok borászat felvásárolt szőlőből is készít bort, főleg rozé- és vörösborkészítéshez.


Mostanában különösen büszkék lehetnek a környékbeli borászok. Az országos jelentőségű Magyar Bormustra eddig még nem tapasztalható mértékben ismerte el a Neszmélyi borvidék ígéretesen fejlődő teljesítményét, amely a vidék remek adottságai mellett a borászok növekvő szakértelmének köszönhetően alakult kiválóan. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa által védnökölt, igen előkelő megmérettetésen a fehérboros kategóriában csak a Tokaji és az Etyek Budai borvidék előzte meg a Neszmélyi borvidéket. Az országos eredmények mellett a helyi sikereket a vállalkozó kedvű borászoknak az egyesület Pezsgőgyári Borszemléje belső minősítése hozhatta meg.


Neszmély községében és a környékén továbbá a következő pincészetek és borházak találhatók:

 

A borvidék földrajzi éghajlata

A borvidék talaja főként löszön kialakult barna erdőtalaj, de mészkövön, dolomiton kialakult rendzina és homokkövön, márgán képződött barna erdőtalaj is előfordul. Éghajlata az országos átlagnál hűvösebb, csapadékosabb, erősen szeles, a hőingadozás viszont alacsony és a napsütéses órák száma is elég magas. Legjobb termőterületei 150-300 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkednek el, a Vértes és a Gerecse hegység napsütötte lejtőin.


A borvidéken jellemzően csak fehérbor-szőlő­fajtákat termesztenek. Az Ászár-Neszmélyi borvidék mai vezető szőlőfajtái a chardonnay, a rizlingszilváni és az ezerjó. Kisebb mennyiséget termelnek zöld veltelíniből, cserszegi fűszeresből, olaszrizlingből, ottonel muskotályból és királyleánykából.
A vidéken a XIX. és XX. században termelt hagyományos fajták az ezerjó, olaszrizling, rizlingszilváni, kövidinka, mézes fehér, piros szlankamenka, leányka, sauvignon blanc, piros tramini, rajnai rizling, Irsai Olivér voltak.


Ezerjó
Az ezerjó magyar történelmi fehérbor szőlőfajta, hungarikum. Nógrád- és Hont vármegyékből szármzik, de az egész országban elterjedt. Nem túl nagyszámú vesszőt nevel, tőkéje közepes vitalitású. Levele szív alakú, vastag szövetű, erősen hólyagos, fűzöld és karéjos. Viszonylag korai érésű, a globális felmelegedéssel együtt azonban érése kezd mindinkább előre tolódni. Fagy- és rothadás érzékeny, viszont bőtermő. A bogyói nagyok, a fürtje nagyméretű, vállas, és tömött. Bora alkoholban gazdag, kemény, kissé fanyarkás ízű, markánsan savas, zöldesfehér színű, száraz, nem illatgazdag bor.


Chardonnay
A chardonnay világszerte ismert szőlőfajta, a világ minden szőlő- és bortermelő országában ismerik és termesztik. Franciaországból származó világfajta, hazája Burgundia, ez képezi a híres Champagne-ban készített francia pezsgők egyik alap borát is. Hazánkban korábban kereklevelű néven is használták. Bogyói kicsik, gömbölyű formájúak, fehéres zöldek, alig hamvasak, feketén pontozottak, vastag héjúak, lédúsak, ropogósak. Korán fakad és virágzik, szeptember első felében, közepén érik. Bora kemény karakterű, de finom savérzetű, fajtajelleges zamatú, telt, széles felhasználási skálájú. Kitűnő pezsgőalap lehet, de kiváló minőségű bor, sőt különleges minőségű, akár természetes csemegebor is készíthető belőle. Üde, friss és érlelt formában egyaránt elegáns, kedvelt termék.