Martos község a komáromi járásban a Kisalföldön fekszik. A járási székhely, Komárom, továbbá a szomszéd járás székhelye, Érsekújvár egyaránt 18 km-es távolságra található a településtől.


Komáromi járás

A komáromi járás szlovákiai közigazgatási egység, a Nyitrai kerület része. Összterülete 1100 négyzetkilométer, lakossága 103 995 fő (2011). Székhelye Komárom. A járás legnagyobb része az egykori Komárom vármegye területén fekszik.


A komáromi járás 1923-ban jött létre, mai határait az 1960-as közigazgatási átszervezéskor alakították ki, azóta változatlanok.


2011-ben 103 995 lakosából 66 356 (63,8%) magyar és 29 463 (28,33%) szlovák volt. 1994 óta 41 község alkotja a járást, ebből 3 visel városi címet (Komárom, Gúta és Ógyalla).


Természeti környezet

Martos – a két, ma már holt folyó -, a Nyitra és a Zsitva ölelésében fekszik. Közvetlen a település alatt egyesül a két folyó. Nem messze folyik a Vág is. A falu népe ezt a romantikus szépségű helyet nevezi Zsitva-toroknak, de ezt nem a természet alkotta, hanem mesterségesen, a két folyó sokadik szabályozása nyomán (1895-1905 között) jött létre.

Az említett folyókon kívül, a falu közepén található az Öreg-Nyitra, mely még a szabályozás előtti világból maradt itt. Továbbá a község belső tórendszerrel is rendelkezik, amelyet jelenleg 3 tó (régebben 7) alkot. Ezek közül legfontosabb a két, nagyjából egy-egy hektárnyi területű, Horváth- és Héder-tó. A Horváth-tó partján található a két megmaradt, ezredév fáknak nevezett tölgyfa, amelyeket a millenium évében, 1896-ban ültettek a honfoglaló vezérek tiszteletére.


A település földrajzilag három, élesen elkülöníthető részből áll, melyeket folyók választanak el egymástól, illetve hidak kötnek össze. Az első falurész a Zsitvától az Öreg-Nyitráig terjed, a második innen az Új-Nyitráig, a harmadik pedig az ezen túli rész.


A falu közelében egyetlen domb van, a 3 kilométerre fekvő homokos Aba-domb, ahol a martosiak szőlőskertjei vannak. Az Aba- domb 126 méterre fekszik a tengerszint fölött, míg Martos csak 112-re. Ez a magasságot a templom küszöbénél mérték, ez a község legmagasabb pontja.


A falu fekvésének és a természeti adottságainak leginkább pozitívumai voltak, amelyek közül kiemelhetjük, hogy a folyóknak és a tavaknak köszönhetően az 1900-as évek elejéig a lakosság 90%-a halászatból élt. Másik előnye a falu fekvésének az elzártsága, amely következményeként összetartóvá vált a lakosság, s ennek köszönhetően a helyi hagyományok nagyon sokáig fennmaradtak. Volt azonban árnyoldala is annak, hogy a települést a víz öleli körül, mert elég gyakran sújtotta az árvíz.

 

 

Martos körül a vízi- és az állatvilág mindig nagyon színes volt. A régen oly gyakori szárcsák, vízicsibék, túzokok és kékvarjúk száma mára nagyon megcsappant, vagy el is tűntek a falu határából.
Az értékes területeket védetté nyilvánították. A Zsitva Ártér Természetvédelmi Területet a Zsitva folyó gátjai közötti láp alkotja. Védett és veszélyeztetett vízi, illetve mocsári állat- és növényfajok találhatók itt gyönyörű természeti környezetben.


A Gémes Természetvédelmi Terület pedig egy fűzfákkal benőtt láp, amely megművelés alatt álló mezőgazdasági terület közepén található a falu határában.